Hihetetlen, de a napokban beléptünk a kilencedik hónapba, vagyis körülbelül 4 hetünk van hátra a nagy találkozásig (plusz-mínusz 2 hét). Mostantól nem számít koraszülöttnek a baba, gyakorlatilag tökéletesen készen van mindene, már csak erősödik, növöget, készül a kinti életre. Fontos szempont még, hogy a választott kórházamban a betöltött 36. héttől lehet szülni – ha korábban… Tovább »
A 8. hónap – csokimánia, bálnásodás és terhesagy
Hihetetlen, de a napokban beléptünk a kilencedik hónapba, vagyis körülbelül 4 hetünk van hátra a nagy találkozásig (plusz-mínusz 2 hét). Mostantól nem számít koraszülöttnek a baba, gyakorlatilag tökéletesen készen van mindene, már csak erősödik, növöget, készül a kinti életre. Fontos szempont még, hogy a választott kórházamban a betöltött 36. héttől lehet szülni – ha korábban… Tovább »
Igaza volt azoknak, akik azt mondogatták, hihetetlenül gyorsan elrepül majd az idő, és máris a terhesség végén találom magam. Már javában a 7. hónapot – egészen pontosan a 31. hetet – tapossuk, és minden nap rádöbbenek arra, hogy hamarosan kis D. megérkezik közénk. Még mindig egészen hihetetlen, hogy egy ilyen kis pindurka baba itt fog…
A negyedik hónap örömteli, felhőtlen és fájdalommentes hetei után, az ötödik hónap kezdete körül sajnos engem is megkörnyékeztek a tipikus terhességi tünetek. Az volt a mázlim egyébként, hogy ezek a tünetek többnyire nem egyszerre jelentkeztek (az kemény lett volna), hanem szépen, sorban. Amint az egyik már kezdett az idegeimre menni, egyik napról a másikra elmúlt….
Mikor harmadszor jelentünk meg a rendelőben M-mel együtt, már egészen rutinosnak éreztem magunkat. Bár a hazai terhesgondozási protokoll szerint a 12. heti után csak a 19-21. héten kötelező megjelenni genetikai ultrahangon, az én orvosom havonta hív vizsgálatra. Ezzel egyébként semmi bajom, engem is eléggé megnyugtat, hogy 4-5 hetente kapok egy visszajelzést: minden rendben van. Eléggé…
A 12. heti ultrahang után végre fellégeztem. Minden a legnagyobb rendben, kezdődhet a felhőtlen babavárás! Boldogan és türelmesen ültem végig a sorokat a kötelező vizsgálatokra, de közben még mindig nagyon furcsa volt belegondolni, hogy egy baba van a hasamban. Érezni nem éreztem semmit, és a hasam sem nőtt még egy centit sem… De lassan-lassan azért…
A koraterhes kismamák életében a 12. heti ultrahang mint valami őrült magas, nehezen leküzdendő hegycsúcs magasodik valahol messze a távolban. Jó lenne mihamarabb odaérni, és meghódítani, hogy véget érjen a sok aggodalom, és végre átadhassuk magukat a felhőtlen örömnek. A napok azonban lassan, NAGYON lassan telnek, de legalább minden egyes órával közelebb kerülünk a nagy…
A legtöbb kismama azonnal, lélekszakadva rohanna az orvoshoz, amint a halvány második csík megjelenik a legelső teszten. Én azonban igyekeztem higgadt maradni: az orvosom korábban azt mondta, a 6-8. héten bőven ráérünk menni majd, ennél korábban még nem nagyon látni semmit az ultrahangon. Amikor kiderül a terhesség, általában már 4-5 hetes az embrió. Nálunk –…
Mikor korábban mesélték, el sem tudtam képzelni, milyen lesz majd az émelygés, hányinger a terhesség első hónapjaiban. Aztán ezt is megtapasztaltam. Az egyik legnagyobb félelmem az volt, hogy a munkahelyen vagy a reggeli utazás során kap el az erős rosszullét. Szerencsére ilyen nem történt, viszont az egész érzékelésem gyökeresen megváltozott: a szagok és ízek felerősödtek….
Előzmények itt >> A 2.-3. hónapban jelentkező délutáni extra fáradtság és az alvászavarok idején szerencsére nem nagyon jöttek hozzánk vendégek (mondjuk, mi sem erőltettük a meghívásokat, az igaz), mert igen érdekes állapotokat tapasztaltak volna a lakásban. 😀 Gyakorlatilag folyamatosan el voltam úszva a házimunkával. Hagyjam a dagadt ruhát másra? M. persze rengeteget segített, teljesen átvette…
Alig telt egy pár nap azután, hogy a második csík halványan megjelent a terhességi teszten, máris megtapasztaltam az első tüneteket. Várhattak volna még egy kicsit. 😀 A szédülés volt a legeslegelső jel. Ültem a munkahelyen, amikor egyszer csak elkezdett forogni a monitor. Szerencsére nem tartott sokáig, de pislogtam rendesen, és reméltem, hogy nem szúrtam el…