A védőnők itt annyira jófejek, hogy gyakran rendeznek különféle babás-mamás és családi programokat. Korosztályokra bontva is. Így kaptunk meghívást nemrég egy kedves logopédus hölgy előadására, ami 10-18 hónapos gyerkőcök anyukáinak szólt: beszédindítás, korai beszédfejlődés volt a téma, pont aktuális nekünk is.
A védőnői tanácsadóban a zord időjárás ellenére sokan összegyűltünk, és az esemény inkább hasonlított egy játszóházi délelőtthöz, mint klasszikus előadáshoz. A kúszó-mászó-bukdácsoló babák ugyanis dajdajozva vetődtek a kikészített játékokra (mi, anyukák persze utánuk), a logopédus hölgy pedig próbálta túlharsogni az óriási hangzavart. Dani szerencsére előadta a jófiút: csak néhányszor akarta építőkockával megdobálni a többi gyereket, és megrágni más anyukák csizmáját, így elég hatékonyan tudtam figyelni.
Mivel nem vagyok szakértő (és ezért babérokat sem akarok learatni), a teljesség igénye nélkül leírom, én milyen információkat találtam kiemelten hasznosnak az előadásból.
Talán a legalapvetőbb, amivel minden anyuka tisztában van, hogy mindent kommentáljunk a babának. “Nézd csak, most kijövünk a konyhába. Feltesszük forrni a vizet, közben megmossuk az almát. Odaadom a kezedbe ezt a kanalat, játszhatsz vele. Utána kipakoljuk mosogatógépet.” Bevallom, nekem ez az elején nagyon nehezemre esett. Nem vagyok egy szószátyár típus – úgy érzem, nem kell, és nem is esik jól mindent hangosan kimondanom -, de muszáj erőt venni magamon. Körülbelül Dani 6-7 hónapos korától, mióta jobban kommunikál, egyre könnyebben megy ez. Előtte kb. magamban beszéltem, vagy inkább sokszor csak hallgattam, mert az alvásmegvonás után örültem, ha nagyjából el tudtam végezni a napi teendőket, nem hogy még a beszédbe is energiát fektessek. Röviden, hulla fáradt voltam még a számat is kinyitni. Meg hát, gondoljunk bele, elég nonszensz elvárás, hogy szinkronizáljam a mindennapi tevékenységeimet, a vécézéstől a bevásárlásig, ilyet normális esetben soha nem csinál az ember. Azóta sokat javult a helyzet, főleg, mert Dani is fogékonyabb a beszédre. Most, 11 hónaposan már nagyon figyel, rövidebb utasításokat ért is (“nem szabad”, “gyere ide”), így nekem is van egy kis sikerélményem. És egyre jobban fog ez menni, remélem. Végül is, kitől tanulja meg a gyerek az anyanyelvét, ha nem az anyjától, aki a legtöbb időt tölti vele. 🙂
Éppen ezért a napi teendők mellett igyekszem minél többet leülni Dani mellé, és intenzíven játszani vele. Olvastam, hogy a gyerek akkor is rengeteget tanul, mikor látszólag semmit nem csinál, csak spontán felfedezi a világot (például 5 percig nyomogatja a baba orrát). Beszélni azonban ettől nem fog megtanulni, így igenis fontos a közös játék. Mondogatom a színeket, elmagyarázom és megmutatom, hogyan dobáljuk a formákat a megfelelő lyukakba, milyen hangja van a xilofonnak, hol a plüsskutya orra és az autó kereke. Akár órákon keresztül.
Játék a formákkal, színekkel
Eleinte ez sem volt könnyű, mert régen kommunikáltam ezen a szinten: számomra túlságosan evidens dolgokat kell megfogalmaznom és kimondanom. De belejöttem, én is egye jobban élvezem ezeket az alkalmakat, nem beszélve a fiamról, aki ragyog ilyenkor: együtt játszunk, anya csak az enyém, csak rám figyel!
Amivel tisztában voltam eddig is, hogy gügyögni nem érdemes a babáknak. Előfordul velünk is, de azért nem jellemző az üngyülüm-büngyülüm. Magyarul akarjuk megtanítani, nem babanyelven – fogalmazott a logopédus. Ez nem jelenti azt, hogy ne használhatnánk például hangutánzó szavakat, de mindig mondjuk utána a magyar megfelelőjét is (“ott van a múú – tehén”). Logikusnak tűnik, azóta én is következetesen így csinálom.
Ahogy mindig kellene: szépen, érthetően, a gyerek felé fordulva beszélni, hogy megfigyelhesse a szánk mozgását. Itt jönnek a képbe a mondókák és a dalok: ilyenkor akaratlanul is jobban nyitjuk a szánkat, artikuláltabban beszélünk, segít a ritmus és a dallam. Az ölbejátékok során többnyire szembe is fordulunk a babával, ami nemcsak a kapcsolatunkat erősíti, hanem a beszédfejlődést is támogatja.
1 éves kor körül bátran bevezethetjük a mesélést is. Napközben könyvet nézegetve, este akár fejből. Ezt rögtön az előadás után kipróbáltam Danival, és mára nagyon jól működik: az esti altatáskor összebújunk, ringatom, és elmondom a napunkat. Reggel felkeltünk, mit csináltuk, hová mentünk, mit vásároltunk, kivel találkoztunk. Néhány perc, de azt veszem észre, nagyon figyel, és megnyugtatja a hangom. A végén egy dalt dúdolok, és mire a végére érek ennek a rituálénak, félig már alszik is. Nagyon tetszik ez az új elalvás előtti közös program, remélem, ő is sokáig szeretni fogja, ha mesélünk neki, beszélgetünk vele elalvás előtt. A könyveket is egyre jobban értékeli, mutogat a képekre, felismeri az arcokat.
5 hónaposan, a gyerekkori mesekönyvemet nézegetve
Nem gondoltam eddig bele, de a hozzátáplálás, a rágás is nagy szerepet játszik a beszéd előkészítésében. Erősödik a babák nyelve, állkapcsa, és megismerik a szájukat belülről, amikor evés közben forgatják a falatot. Sajnos mi nem állunk túl jól evés terén, mert 11 hónaposan pépekből többnyire csak néhány kanállal fogad el, a darabosat pedig jelenleg kiköpi és messzire hajítja, de kitartóan próbálkozunk. Előbb-utóbb csak ráérez az ízére, és szépen megtanul nyammogni, rágni. Remélem, ez nem befolyásolja majd a beszédindulást.
Vitatott téma, hogy később, az első szavak és mondatok alkotásakor vajon kell-e javítgatni a helytelenül beszélni kezdő kisgyereket. A logopédus azt a választ adta, hogy ne direkt módon tegyük ezt, egyszerűen csak ismételjük meg jól a rosszul ejtett szót. Pl. ha azt mondja, “jépát ettem”, válaszoljunk így: “igen, kicsim, répát ettél.” Így nem vesszük el az önbizalmát, mégis terelgetjük a helyes irányba. Tetszett ez a módszer.
Megerősítést nyert az a sejtésem, hogy jót tesz a gyerekemnek, ha minél korábban találkozik kis pajtásokkal. (Ebben persze van egy nagy adag önzés, hiszen én is szívesen töltök időt vele egykorú babák anyukáinak társaságában. :)) A szakember szerint már 1 évesen érdemes kortárs közösségbe vinni a kicsiket: játszótérre, játszóházba, baba-mama klubba, különféle foglalkozásokra. A beszéd ugyanis együtt fejlődik a szociális készségekkel, oda-vissza jó hatással vannak egymásra.
Ha belegondolunk, ezeket az ötleteket a legtöbb szülő magától is alkalmazza. Az előadásban az volt a jó, hogy ezt az ösztönös szülői tudást rendszerbe foglalta, kiegészítette és alátámasztotta, így most már tudatosabban, jobban odafigyelve tudom Danit a jövőbeli beszéd felé terelgetni. Itt szeretném elismerni, hogy a poszt címe egy kicsit erős, hiszen egyáltalán nem arról van szó, hogy szavakat magoltatok és ismételtetek a 11 hónapos csecsemővel. Azonban a logopédus hölgy is említette, hogy a beszédtanítás, beszédtanulás jóformán már az anyaméhben elkezdődik, születés után pedig egyre fontosabbá válik a verbális kommunikáció. Vagyis, tulajdonképpen már nagyon régóta beszélni tanítom a 11 hónaposomat.
Kíváncsi vagyok, Dani mikor kezd majd beszélni, és mi lesz az első szava. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: