Óránként ébred a babád éjszaka? Ezeket próbáld ki

Mikor a fiam 4 és fél hónapos volt, és már 6 hete borzasztóan aludt éjszaka, fogalmam sem volt arról, hogy ez még csak a kezdet. Hogy az éjjeli 1-2 óránkénti ébredéseket nem hetekben, hanem hónapokban mérhetem majd. Dani most 11 hónapos, és néha tényleg nem tudom, hogyan éltük túl az elmúlt időszakot ép ésszel. 🙂 

Szinte folyamatosan 5-8 alkalommal ébredt sírva a fiam éjszakánként, mi pedig hullámzó lelkiállapottal próbáltuk meg túlélni, hogy alig alszunk. Az elmúlt fél évben összesen kb. 5 hét volt (persze nem egyfolytában), amikor csupán kétszer kelt éjszakánként a fiatalúr, ekkor tudtunk egy kicsit pihenni. Valami csoda folytán 10 hónaposan kétszer sikerült neki az éjszakát is végigaludnia (20:30 és 7 óra között ébredés nélkül), de egyrészt ez nem azt jelentette, hogy én is aludtam – hajnal 4-től ébren izgultam, hogy biztosan valami baja van, hogy ennyire csendben van -, másrészt gyorsan véget ért a jó világ, mert utána ismét visszatértek a szokásos gyakori ébredések.

A kezdetektől sokat olvastam erről különböző szakértői oldalakon, fórumokon, könyvet is vásároltam a témában, még egy cikket is lefordítottam, de az áttörés csak nem jött el. Annak ellenére, hogy máson sem gondolkodom lassan 1 éve, mint hogy hogyan segítsek jobban aludni a babámnak, sajnos nem mondhatnám, hogy közelebb kerültem a megoldáshoz. Ha nálam lenne a bölcsek köve, akkor már nagyon kipihent – és persze gazdag – lennék. 😀 Az az erős gyanúm, hogy nincs egyetemes módszer, minden baba más miatt nem alszik, emiatt mindenkinél más módszer válik be.

Persze, hazudnék, ha azt mondanám, hogy 11 hónaposan még mindig óránként ébred a fiam, mert ez már csak ritkán van így. De többnyire a 4-5 ébredés megvan, és néha megörvendeztet minket azzal, hogy mindössze kétszer sír fel éjszaka. Vagyis, részeredményeink már vannak.

Összeírom, mi mindennel próbálkoztunk az elmúlt hónapokban, hogy jobban aludjon a babánk (és persze mi is). Hátha másnak éppen az alábbi ötletek egyike (vagy kombinációja) válik be, amit szívből kívánok.

Aludjunk együtt

Sok altatással foglalkozó oldal javasolja, hogy rossz alvó babánál próbáljuk ki az együttalvást. Főleg az olyan cicifüggő babáknál lehet ez megoldás, mint az én fiam. Ideális esetben ugyanis a gyerek, ha fel is ébred az anyja mellett, csak megkeresi a cicit, és mindenki alszik tovább. Sokkal egyszerűbb és pihentetőbb, mint felkelni és átjárkálni a babaszobába. Igen ám, de Dani utoljára két és fél hónaposan volt képes arra, hogy mellettem aludjon. Utána egész egyszerűen zavartuk egymást, nyugtalanul forgolódtunk mindhárman. Ha egy szobában aludtunk, de külön ágyban, ugyanez volt a helyzet: nem ébredt kevesebbszer, sőt, minden apró neszre pluszban felriadt. Később is próbálkoztunk az együttalvással, de mikor 5 hónaposan elkezdett kúszni-mászni, rettegtem, hogy az éjszaka közepén leesik az ágyról, mert nem veszem észre, hogy felkelt mellőlem. Ráadásul légzésfigyelő-függő is vagyok, csak akkor érzem őt biztonságban, ha megy alatta az érzékelő, ehhez pedig ugye külön kiságyban kell aludnia. Az elmúlt 11 hónapban kétszer utaztunk el rövidebb pihenésre, ahol a szálláson szintén egy szobában, majd egy ágyban is próbálkoztunk az alvással – soha olyan borzalmas éjjeleink nem voltak, 45 percenként is képes volt felsírni. 🙁 Szóval, ez a tipp nálunk nem jött be, de másoknál simán működhet, úgyhogy kipróbálni mindenképpen érdemes. 

Legyen hidegebb/melegebb

Az évszakok változásával rendszeresen próbálkoztunk a szoba hőmérsékletének változtatásával, illetve ezzel párhuzamosan mindenféle öltözéket kipróbáltunk éjjelre. Azt mondják, 21 foknál ne legyen melegebb éjjel a babaszobában, ezt próbáljuk is tartani. Ha véletlenül melegebbre fűtöttük a szobát, valóban, mintha nyugtalanabbul aludt volna. Félve a téli zimankótól, először bodyt, rugdalózót és vastag hálózsákot adtunk rá a hideg évszak beköszöntével, de hamar rájöttünk, hogy kimelegszik, így maradt a hosszú ujjú body és hálózsák. Mivel néha – a sikertelen altatási kísérletek után – előfordul, hogy mászkál, játszik a kiságyában, mielőtt végleg beájulna, lemondtunk a takaróról. A hálózsák ideális megoldásnak tűnt, már csak azt kellett kikísérletezni, hogy pontosan milyen vastag hálózsákat adjunk rá, hogy ne fázzon, és ne is legyen melege. Ezt még ma is váltogatjuk. Aztán nemsokára itt a tavasz, amikor ismét újra kell gondolni az éjszakai outfitjét… 

Párásítsunk

A hideg hónapokban, konvektoros lakásban adta magát a probléma, hogy túl száraz a levegő a lakásban, biztosan ez is bezavar az alvásba. Be is szereztünk egy hidegpárásítót és természetes illóolajokat – utánajártam, és kiderült, hogy a mandarint, az eukaliptuszt és a levendulát bátran használhatjuk kisbabáknál is. Esténként jól bepárásítottuk a babaszoba levegőjét. Látványos javulást ugyan nem hozott az alvásban, de a 33-35%-os páratartalmat 55% körülire sikerült feltornásznunk, ami mindenképpen egészségesebb. És nem utolsó sorban mindig finom illatok terjengtek a lakásban. 🙂 

Legyen sötét

Felmerült az is, hátha a fény zavarja Danit a szobában. A gyakori átjárkálások és szoptatások miatt muszáj volt valami éjjeli fényt alkalmaznunk, ha nem akartam orra bukni, gyerekkel a kezemben. Többnyire halvány led vagy sólámpa világított a babaszobában egész éjszaka. Nem zavaróan, a kiságytól messzebb, elfordítva, letakarva, de azért mindig égett valami. Azt olvastam, így éjjel felriadva a babák nem ijednek meg annyira, mert be tudják azonosítani, hol vannak. Ez logikusnak tűnt. De aztán egyre több olyan cikkre bukkantam, ahol azt írták, hogy a babáknak az a legideálisabb, akkor tud leginkább pihenni és fejlődni az agyuk, ha vaksötétben alszanak. Így kipróbáltuk, hogy mindent leoltottunk a szobában, és ha ébredt, a folyosón kapcsoltam lámpát, és az onnan beszűrődő fénynél szoptattam, ringattam éjszaka. Sajnos ez sem jelentett megoldást, mert nem ébredt ritkábban. De azért megmaradtunk ennél a szokásnál, mert lehet abban valami, hogy sötétben a legjobb aludni. 

Kuckósítsunk

Mikor Dani 3-4 hónapos volt, és forogni kezdett, a mozgásfejlődés egészen biztosan bezavart az alvásába. Éjjel álmában átfordult, és nem tudott visszafordulni, ami zavarta. Vagy nekiesett a rácsnak, amire felébredt. Akkor is segítenünk kellett, amikor kidugta a kis lábát vagy karját a rácsok között, és beakadt, nem tudta visszahúzni. Így mindenféle puha takarókkal és rácsvédőkkel párnáztuk körbe a kiságyat, sőt, egy időben, amikor elaludt, egy összecsavart paplannal ki is támasztottuk, hogy ne tudjon elfordulni. Még egy kifejezetten erre a célra fejlesztett kiságyszűkítő hengert is beszereztünk, ami – akárcsak a babafészkek – lekicsinyíti az alvás terét, keretet ad neki és kis kuckót hoz létre, így megnyugtatja a babákat. Végre egy jó találmány, amit nagyon megérte megvenni! Úgy láttam, a “tereprendezés” egyértelműen használt az alvásnak. Egyre kevesebbszer kellett kiszabadítani a rácsok közül. Ahogy nőtt Dani, úgy hajtogattam a szűkítőt is, most már csak a kiságy egyik széléből vesz el kb. 20 cm-t.

Fárasszuk le

Szintén a mozgásfejlődéshez kapcsolódik, hogy a kúszó-mászó, később tipegő gyerkőcöt egyszerűen muszáj lefárasztani napközben, ha nem akarjuk, hogy éjszaka pótolja a mozgáshiányt. Sajnos nálunk pont jött a hosszú, nyálkás tél, mire a fiam már gyorsan mászott, de járni még nem kezdett el, így sétálni csak babakocsival tudtunk menni. Ettől ugye nem fáradt el, fent a lakást pedig pillanatok alatt körbemászta, és unta. Így kezdtünk játszóházba járni, amit egyszerűen imád, jókedvűen teper egyik játéktól a másikig, jó nagy területen, és szépen kifárasztja magát. Nagyon várom a tavaszt, és hogy megtanuljon járni, jó lesz majd a napsütésben totyogót terelgetni, játszóterezni, babatársakkal bandázni. Apropó, babatársak: néhány anyukával gyakran összejárunk, a gyerekeink egyidősek. Fárasztásra tehát az is kiváló, ha társaságba visszük a gyerkőcöt. Illetve megkérjük a nagyikat (rokonokat, ismerősöket, bébiszittert), hogy vigyázzanak rá, mert a másfajta ingerek, a másokkal való intenzív játék is nagyon hasznos és hatásos. Lassan eljárunk majd az ő korosztályának való éneklős-mondókázós-mozgásos foglalkozásokra is, ha néhány hónap múlva elhagyja a délelőtti alvást (ezeket ugyanis kivétel nélkül reggeli időpontokban tartják).  

“Tömjük meg” éjszakára

Amire a gyakori éjszakai ébredések kapcsán a leggyakrabban gondol az anyuka, a család, a védőnő, az orvos és az internet népe is, hogy biztosan éhes a baba, azért kel és kéredzkedik cicire ennyiszer. Körülbelül havonta-kéthavonta mi is bepróbálkoztunk a tápszeres pótlással éjszakára, hátha kevés az anyatej, és valóban éhezik a gyerek. De egész egyszerűen nem fogadta el a cumisüveget, és fintorogva köpte ki a tápszert. Persze, ez megnyugtató is volt, mert ezek szerint elég volt a tej. Aztán olvastam az ún. “láncetetésről”, amikor az esti időszakban gyakrabban, 2 óránként kínáljuk cicivel a babát, hogy jól eltelítődjön éjszakára, de nálunk ez nem vált be (de tudok olyanról, akinél igen). Az “álometetés” módszerét is kipróbáltuk, amikor az altatás után 2-3 órával, amikor mi is mennénk lefeküdni, kiveszem az alvó babát a kiságyból, és félálomban megszoptatom, így elvileg megint kibír néhány órát. Na, nálunk ez sem működött, mert Dani vagy annyira ájultan aludt, hogy nem volt hajlandó enni, vagy teljesen felébredt a helyzetváltoztatástól, vagy ugyanúgy felsírt és cicit követelt egy óra múlva, hiába evett nem sokkal előtte. Próbálkoztunk a vízitatással is, hátha szomjas éjszaka, de a mai napig nem fogadja el se cumisüvegből, se pohárból az innivalót éjjel. Ha pedig igen, akkor teljesen felébred attól, hogy valami idegen dolog ér a szájához. 

Innentől fogva a hozzátáplálástól reméltük a megoldást. Ha jó kis tápláló ételekkel lesz tele a hasa, biztos nagyokat alszik majd! Hosszú hónapok alatt eljutottunk odáig, hogy napközben már 3-4 alkalommal kínáltam Danit pépekkel és szilárd ételekkel. (Nagyon rossz evő, 5 kanál már sikernek számít nála, de ez egy másik történet.) Nemrégen vezettük be, hogy este 6-7 óra körül is kap valami vacsorát, a fürdetés előtt. Örülök, mikor jól csúszik, persze, figyelek arra is, hogy ne kapjon nehéz vagy új ételt, ami bánthatja a hasát éjszaka. És körülbelül 10 hónapos kora óta nagyjából 1 dl tápszert is elfogad este. Akkor kínáltam ismét, mikor a napközben már elfogadható méretű adagokat evő gyerek étvágya hirtelen visszaesett, napokig csak anyatejet követelt a pépek helyett, de a hozzátáplálás miatt értelemszerűen addigra már csökkent a mennyiség, ezért kellett a pótlás. Dani el is fogadja már minden este, sőt, várja, de mindig szopizással fejezi be a napot. Itt talán valami javulást is elkönyvelhetünk, de biztosan nem a tápszer, inkább a teli has javára. Ugyanis amikor kétszer átaludta az éjszakát, még nem kapott tápszert estére. Pépet vacsorára viszont igen, ha csak pár kanállal is. Ezt a szokást azóta is tartjuk, egyikünk sem szeret éhesen lefeküdni, biztos vagyok abban, hogy Dani alvását is segíti a teli has. 

Apa segítsen be

Mikor rendszeressé váltak az 1-2 óránkénti kelések, segítséget kértem a férjemtől, mert valamennyit nekem is muszáj volt pihennem. Akkoriban nem volt egyetlen éjjel sem, amikor kicsit jobban aludtunk volna, és az egy dolog, hogy semmi energiám nem maradt kreatív játékra, nagy kirándulásokra vagy értékelhető házimunkára, de kezdtem attól félni, hogy előbb-utóbb képtelen leszek ellátni a gyereket nappal. Körülbelül Dani 5 hónapos kora óta, mióta M. belátta és tapasztalta, hogy Dani nem feltétlenül csak az éhség miatt ébred, és sikerélménye lett abban, hogy ő is meg tudja nyugtatni, rendszeresen kel hozzá ő is. Jobb éjszakákon egyszer sem, mert 1-3 ébredéssel még simán elbánok, de ha 5-8 ébredés van egy éjszaka, akkor abból párat bevállal. Ilyenkor mindketten hulla fáradtak, türelmetlenebbek és ingerültebbek vagyunk másnap, de mindig azzal vigasztaljuk egymást, hogy egyszer mindannyian aludni fogunk. 🙂 Eltelt néhány hét (vagy hónap), és azt vettük észre, hogy amikor apa altatja vissza Danit, akkor utána mintha több órát is aludna egyben. Elkezdtük ezt figyelni, és valóban így volt. Ha nem kapott cicit, csak ringatást és simogatást, akkor mintha mélyebben aludt volna vissza. Vagyis a jobb alvások reményében apa továbbra is kitart, és több-kevesebb lelkesedéssel a mai napig ő is átjárkál a gyerekhez éjszaka. Éjfél előtt pedig, amíg ébren vagyunk, szinte mindig ő megy be hozzá, ha felsír. Köszönöm neki!

Ölelgessük, babusgassuk többet

A szeparációs szorongás fellángolásával Dani nappal is több figyelmet, érintést követelt. 7-8 hónapos kora óta hullámokban tör rá, hogy utál egyedül lenni, ilyenkor fél métert sem ülhetek odébb a szőnyegen, azonnal nyafogva kapaszkodik, ha pedig ki merek menni a szobából, sírva teper utánam. Mivel nappal ennyire igényel bennünket (az apját is, sőt, őt néha jobban), biztos voltam benne, hogy éjjel is felébredhet erre az intenzív anya- és apahiányra. Valami megzavarja, nem vagyunk ott mellette, hát rázendít, és sír kitartóan, amíg valamelyikünk meg nem nyugtatja. Kiötlöttem, hogy ha nappal több testkontaktust, babusgatást kapna, lehet, hogy estére megtelne a szeretetputtonya, és éjjel nyugodtabban aludna. Így, ha látom rajta, hogy nem érdemes egyedül játszásra biztatni, annyira kapaszkodik belém, most már inkább félbehagyom a dolgomat, és nem mozdulok mellőle. Fél kézzel melegítem az ebédet, mert a másikkal a kis fenekét tartom, ugyanis ilyenkor letenni is alig lehet, azonnal görbül a szája, és sikít. Most itt tartunk. Az éjszakák néha jobbak, néha rosszabbak, egyelőre nem látok összefüggést a nappali folytonos ölelgetés és a nyugodtabb alvások között, de nem kizárt, hogy van. 

Pótoljuk a cicit/cumisüveget

A folyamatos cicizés nagyon szép élmény, de amikor hónapok óta nem alszol éjszaka, mert folyton átjárkálsz szoptatni, akkor komolyan fontolóra veszed, hogy elválasztod a babát. Rengeteg helyen olvasni, hogy ez a lépés oldotta meg véglegesen az alvásproblémákat. Nagyon sokat töprengtem ezen a lehetőségen, de mindig arra jutottam, hogy nem tudom megtenni. Mindkettőnknek sokat jelent, és bár tudom, hogy a babák a leszoktatás után gyorsan elfeledkeznek a ciciről, nem éri őket végleges trauma vagy ilyesmi, egyelőre szeretném megőrizni ezeket a pillanatokat. Főleg, hogy tej is van még bőven. Viszont a cicifüggőséget egy kicsit megpróbáltam visszaszorítani. (Tápszeres babáknál egyébként szintén előfordul az éjszakai cumisüvegfüggés.) Sajnos Dani a cumit már nem fogadja el. Korábban ugye cumizavaros volt, vagyis bezavart a cumi a szoptatásba, emiatt elvettük tőle, azóta nem is tud vele mit kezdeni. Kipróbáltam, hátha vevő lenne már az alvócimborára, rongyira, kisállatkára, de nem. Hiába dugdostam a pólómba őket, hogy anyaszagúak legyenek. Pár hetente azért újra próbálkozom, állítólag 1 éves kor után lesznek erre igazán érettek. Ha lenne valami, amihez este és éjszaka odabújik, hátha meg tudná nyugtatni magát, amikor felébred. Ez még a jövő zenéje, remélem, használni fog.

Ragaszkodjunk a napirendhez és az esti rutinhoz

Amikor Dani picike volt, alig vártam, hogy legyen végre napirendünk. Ettől is a megváltást vártam: ha végre lenne valami alvás-evés-ébrenlét rendszere a nappalainknak, hátha az éjszakák is jobban sikerülnének. 5-6 hónaposan volt is valamiféle napirendje Daninak, utána pedig egyre inkább beállt a rend, de az éjszakai alvás nem sokat javult. A nappali szundikkal is próbáltam variálni: többet altatni, kevesebbet altatni, hátha kihatással van az éjszakai nyugalomra. Végül ő maga alakította ki, hogy kezdetben háromszor, most már kétszer alszik napközben, 1-1,5 órát, és ez az ő korában teljesen ideális. A napirend mellett a másik dolog, amit a szakemberek első körben javasolnak, ha rosszul alszik a babád, hogy legyen egy fix esti rutin, amiből a baba tudja, hogy hamarosan alvás következik. Ez nálunk mindig is megvolt, de igazából nem ezzel volt soha a gond. Dani tökéletesen tudatában van annak, hogy éjszaka van, alszik is nagyjából 20:30 és reggel 7 óra között, csak sokszor ébred.

Tanítsuk meg egyedül elaludni

Amikor idősebb lett, 9-10 hónapos kora körül, megpróbáltuk az egyedül elalvásra rászoktatni. Ezt azért javasolják általában, mert ha egyedül alszik el a baba, akkor éjszaka felébredve nem ijed meg, hogy hol van, hanem képes lesz megnyugodni magától. Ellenben, ha a cicin vagy a karunkban zuhan álomba, majd óvatosan a kiságyba tesszük, és ott ébred fel valamivel később, akkor joggal akad ki, hogy hol van. Teljesen logikusnak tűnik. Daninál azonban hangulatfüggő (illetve szeparációsszorongás-függő), hogy hajlandó-e egyedül elaludni. Volt két hetünk kb. 10 hónapos korban, mikor minden nehézség nélkül, teljesen magától elaludt egyedül a kiságyban. Marha büszke voltam rá. Aztán egyik napról a másikra megszűnt ez a képessége, és ismét küzdünk, ahogy előtte is. Többnyire feladjuk a harcot, és nem hagyjuk sokáig sírni, inkább álomba ringatjuk. Egyszer majd csak megérik az önálló elalvásra…

Hagyjuk sírni?

Apropó, sírni hagyás. Ez kavarja a legnagyobb port az altatási tanácsok birodalmában. Egyesek – főleg a régi iskolák – esküsznek rá (“semmi baja nem lesz egy kis sírástól”), a modernebb nézetek szerint azonban a gyerek nem megtanul tőle aludni, hanem elveszíti a bizalmat a szülő felé, mivel nem kap választ a segélykérésére (sírására). Nem szeretnék állást foglalni. Tény, hogy próbáltuk, persze ellenőrzötten, párpercenként bejárkálva hozzá, de Dani egyelőre nem érett erre (már ha meg lehet erre a módszerre “érni” egyáltalán). Szinte azonnal, ahogy kijövünk a szobából, vagy ha éjszaka megébred, képes üvöltve, az öklendezésig köhögve, sikítva, hörögve sírni. Nyilván egy kis nyafogásra nem pattanunk azonnal, de ez a fajta görcsös, kétségbeesett, üvöltő sírás nagyon ijesztő, és nem teszem ki ennek a gyerekem, amíg nem muszáj. Márpedig nem muszáj, mert még nem vagyunk azért a teljes összeomlás határán, hiába alszunk keveset. 🙂 

Adjunk neki gyógyszert

Mi az, ami még a rossz éjszakákat okozhatja? A fogzás. A mozgolódó fogcsírák, majd az ínyt áttörő fogak bizony hónapokra megkeseríthetik az éjszakákat. Igazából bármilyen nyugtalanságra, álmatlanságra, sűrűn ébredésre rá lehet fogni: biztosan fogzik, azért nyűgös. Eleinte bele is törődik az ember, de nemigen hiszem, hogy az elmúlt 8 hónapban folyamatosan a fogai zavarták volna. Kint van 2 alsó és 4 felső foga, nagyjából tudtuk, amikor a fogacskák voltak a bűnösek a rossz éjszakákért. Bevetettünk többféle gélt, zselét, sőt, néha (mikor extra nyűgös volt) fájdalomcsillapítókat is. De nem vagyok a gyógyszerek híve, nem szeretném, ha már csecsemőkorban csak “leszedálással” tudna aludni. Ha tényleges fájdalom van, persze, akkor ne szenvedjen. De a rossz alvás miatt akár minden éjjel adhatnék neki fájdalomcsillapítót, hogy aludjon egyben néhány órát. Nem teszem.   

Bízzunk az időben (és a babánkban)

Végül, amit szintén a legtöbb altatással foglalkozó szakembertől olvasni lehet, hogy az idő mindent megold. 🙂 A kisbaba idegrendszere és érzékszervei éretlenek, nem tudja még összekötni az alvásfázisokat, felnagyítva hallja a hangokat, megriasztja a sok inger, a fejlődése gyors üteme. Vagyis, sok esetben nincs mit tenni, mint felvértezni magunkat sok-sok türelemmel, és várni. Elfogadni, hogy nekünk ez jutott, és túllépni azon is, hogy a rossz éjszakák után nem tudsz szuperhős mami lenni, aki fél kézzel főz, a másikkal legóvárost épít, a nem létező harmadikkal naponta makulátlanná varázsolja a lakást, és üressé a szennyeskosarat. Persze mindezt csak a játszóház/játszótér és a babás foglalkozások szünetében. Na, hát lentebb kellett adni az igényekből és az önmagammal szemben támasztott elvárásokból. Meg kellett tanulnom örülni annak is, ha napi egy-két dolgot sikerült teljesíteni. Befejezni a vasalást, mielőtt felébred a délelőtti szundiból, végre időpontot foglalni a szakorvoshoz, vagy eljutni a messzebb lévő drogériába. Ezek kialvatlanul, türelmetlenül mind kis sikerélmények voltak, és segítettek túlélni – attól a ponttól kezdve, hogy nem akartam mindent egyszerre. Be kellett látnom, hogy nem megy, és a fiamnak is egy nyugodtabb, elengedőbb, beletörődőbb, lazább anyukára van szüksége – ha már kialudt, kisimult anyukához nincs szerencséje. 🙂   

Konklúzió nincs; egyszer biztosan az egész család aludni fog. Ha nagyon meg akarnék fogalmazni valamilyen megfigyelést az elmúlt hónapokból, a fenti “majd az idő segít” meglátáson túl azt mondanám, hogy a szeparációs szorongás, a hozzátáplálás és az alvás hármasa valószínűleg szoros összefüggésben van egymással. Azokban a rövid periódusokban ugyanis, amikor Dani jobban alszik, jobb kedvvel és többet eszik nappal, és jobban el is játszik egyedül, vagyis csillapodik a szeparációs szorongás. De erre sajnos nincs ráhatásom. Főzhetek akármilyen finomat, ha egész nap összeszorítja a száját, és biztathatom az önálló játékra, ha folyamatosan rajtam akar csüngeni. Inkább csendben örülök a kiegyensúlyozottabb, jobban evős-jobban alvós napoknak, és reménykedem, hogy egyre javulnak majd az éjszakáink, és így tartalmasabban, kreatívabban, vidámabban telhetnek majd a nappalaink is.