A 9. hónap – visszaszámlálás

3 nappal vagyunk a kiírt dátum előtt, és most jöttem az orvostól. A hosszú-hosszú várakozás, úgy tűnik, meghozza gyümölcsét: a doki szerint bármelyik pillanatban beindulhat a dolog. 🙂 Nem akarom elkiabálni, de első babához képest könnyű és viszonylag gyors szülést helyezett kilátásba. Szerencsére nem kell a nulláról kezdenünk majd a folyamatot, méhszáj kívül-belül 2 ujjnyira nyitva, a jóslófájások napról napra erősebbek, az nst is egyértelműen mutatja őket. Az orvos azt mondta, csodálkozna, ha ebből 1-2, de maximum 3 napon belül nem lenne baba. 🙂

Így hát most gyorsan az ölembe vettem a laptopot (már amennyire fér a hasamtól), és leírom, mi minden történt a 9. hónapban.

Vajon hány nap van még hátra?

Lelkileg is készen állunk

Először is a legfontosabb: az előző hónapokban annyira a fizikai tennivalókra koncentráltunk, hogy nem igazán volt idő gondolkodni a szülésen, nemhogy megfelelően felkészülni rá. Volt néhány nap a 9. hónap elején, amikor szinte pánikszerűen tört rám: úristen, bármikor beindulhat a szülés, és én még nem állok készen. Mikor végre mindent beszereztünk, rászántam néhány napot, és alaposan utánaolvastam a dolgoknak, videókat néztem, utánaérdeklődtem az engem érintő kérdéseknek, és a szülészetet is megkukkantottuk az extra aranyos szülésznőnkkel.

Ezek után, a 38. hét elejére valami végtelen nyugalom szállt meg. Úgy éreztem, végre készen állok az előttünk álló feladatra. 🙂 Az egyetlen dolog talán, amire nem lehet felkészülni, a fájdalom. Ezt nem lehet elképzelni, nem lehet gyakorolni, ott és akkor fogok vele szembesülni, de nem félek tőle. Ha rágondolok, inkább kíváncsiság van bennem, mint félelem. Maximálisan bízom a segítőimben, így M.-ben is, aki talán az utóbbi napokban jobban izgul, mint én… Szép kis kaland lesz ez így együtt. 🙂

Az utolsó napok, az utolsó tennivalók

Most értettem meg igazán, mit is jelent, mikor az anyukák a nagy naphoz közeledve borzasztóan türelmetlenné válnak. Mindig azt gondoltam, hogy jaj, örüljön a kismama, hogy még pár napot pihengethet otthon, nagyokat alhat, főzőcskézhet, sütögethet, olvasgathat. Valóban így van, ez egy soha vissza nem térő állapot.

DE: aludni egy-két óránál többet egyben én már régen nem tudok, általában 4-5 alkalommal ébredek éjszaka, és nehéz a visszaalvás. Nem köt le semmi: sem film, sem könyv, mert valahogy mindig elkalandozik a figyelmem.

Abban viszont szerencsém van, hogy nem robbantam le az utolsó hetekre, napokra: valami megmagyarázhatatlan okból rengeteg energiám lett, minden nap pörögtem, és intéztem, amit kell: mosás, vasalás, főzés, takarítás, bevásárlás. Az, hogy bármelyik pillanatban indulhat a dolog, valahogy éberen tartott egész nap: a kevés alvás ellenére nem éreztem fáradtságot, jöttem-mentem, valahogy úgy voltam vele, hogy ha menni kell, szépen és rendben hagyjam itt a lakást, ha már ennyire ráérek. De a türelmetlenséget én is átéltem, pedig még el sem értük a kiírt dátumot: valahogy az, amikor az ember már mindennel készen van, és nincs más dolga, mint várni, borzasztó idegőrlő tud lenni.

A tünetek közül a refluxra már nem is pazarlok túl sok karaktert: sajnos nálam nem múlt el a 36. hét körül, végig megmaradt (most is érzem), de ezt a kis időt már kibírom. 🙂 Ezen kívül néhány napon keresztül erős szívdobogásérzés jelentkezett, de a doki szerint ez normális, és nem volt extrém mértékű szerencsére. Vérnyomás rendben, labor rendben, kicsi vashiány jelentkezett az utolsó hetekben, de ezt könnyű volt orvosolni.

Most pedig megyek, mert már nem kényelmes tartani a laptopot, és megpróbálok kicsit pihenni is, hiszen most már bármelyik pillanatban indulhatunk… Drukkoljatok! 🙂