Így választottunk nevet

Mikor a 17. heti ultrahangon bizonyosságot nyert, hogy fiút várunk, nagy lelkesen belevetettük magunkat a névkeresésbe.

Nekem valahogy fontos volt, hogy mielőbb kiderüljön a neme – szerintem a kötődés kialakítását is segíti, ha minél előbb nemcsak mint egy babára tudok gondolni, hanem mint kisfiúra/kislányra. Mikor ráhangolódtunk a tényre, hogy kis kukis érkezik közénk, ideje volt hamar nevet is találni neki. 3-4 hónapig így is a Dudorka, Babóka, Ficánka nevekre hallgatott, ezek nagyon cukik voltak, de hiányzott, hogy a nevén szólítsam. Ez így furának tűnhet, de tényleg azóta érzem igazán közel magamhoz a babát, és vele együtt természetesnek a terhességgel járó változásokat, mióta nevet is kapott a kisfiunk.

Hogy hoz meg az ember egy ilyen életre szóló döntést? Van, aki gyerekkora óta tudja, hogy fogják hívni a gyerekét. Nekem mindig voltak kedvenc neveim, de folyamatosan változtak. Biztos nem adnám most azokat a neveket, amiket kamaszkoromban a legszebbnek tartottam. Meg hát ugye van egy vezetéknevünk is, amiről akkor még fogalmam sem volt. 🙂 És a vezetéknévhez természetesen egy férj is tartozik, aki határozottan kijelentette, hogy aktívan részt akart venni a névválasztásban. Így indultunk neki.

Milyen szempontok voltak fontosak M.-nek?

• Legyen jó hangzása a keresztnévnek
• Legyen becézhető – sőt, eleve beceneveket vetett fel, és utána kereste meg, melyik konkrét neveket becézik így
• Nem zárta ki az idegen eredetű és hangzású neveket, sőt, kifejezetten tetszettek neki a mai celebek körében népszerű “divatnevek”
• Ne az ő nevét kapja, legyen a gyereknek sajátja
• Akár két keresztnevet is el tudott volna képzelni

Én mi alapján válogattam?

• Jól illeszkedjen a vezetéknévhez – mivel egy különlegesebb, magyar vezetéknevünk van, ezért inkább a hétköznapibb, nem idegen hangzású, már “honosodott” nevek közül válogattam
• Azért ne legyen túl gyakori sem – ne legyen benne az aktuális TOP10-ben
• Legyen valamennyire nemzetközi, vagy külföldön is könnyen kiejthető, megjegyezhető
• Legyen jól használható kisgyerekként és felnőtt férfiként is
• Ne legyen ilyen név a családban, baráti és ismerősi körben
• Legyen szép a jelentése
• A névnapja ne legyen túl közel a várható szülinapjához
• Nem zártam ki, hogy egy az egyben a férj nevét kapja a gyerek – mert az egy jó, bevált név 🙂
• Kizárólag egy keresztnévben gondolkodtam

Látszik, hogy igen távoli álláspontokat próbáltunk közelíteni…

Már a gyerekvállalás előtt megvolt egyébként a két kedvenc fiú- és lánynevünk, de szélesebb körben keresgéltünk, nem akartunk kizárni semmit. Egy telefonos alkalmazásban lehívható névlistában M. is napokig jelölgette a kedvenceit, és én is, majd a végén összevetettük a két listát. Voltak érdekes pillanatok. 🙂 Mondogattuk a neveket, ízlelgettük, végül valahogy mindig visszakanyarodtunk a választott kettőhöz. Na, de melyik legyen?

Az egyiket végül én szavaztam le – túlságosan magyar volt, tele kettős betűkkel, csakúgy, mint a vezetéknevünk. Szegény igencsak magyarázkodhatna felnőttkorában egy nemzetközi munkakörnyezetben például… Nyilván egy talpraesett fiatalnak nem gond, ha a saját nevét kell tanítgatnia – akinek fontos, úgyis hamar megjegyzi, vagy kreál neki egy spéci becenevet. 🙂 Mégis, valahogy egy idő után a másik választott névhez kezdett húzni a szívünk.

A nagyszülőket is beavattuk az ötletekbe, és valahogy, tőlünk teljesen függetlenül, ők is azt tartották a legszimpatikusabbnak, ami nekünk a válogatás végére maradt. Mi pedig örültünk, mert nem lett volna jó egy olyan nevet adni, amit a közeli családtagok – ha csak eleinte is, de – nem használnak szívesen.

Így lett a fiunk D.

Először csak próbálgattuk, mondogattuk, már nem Babóca meg Ficánka lakott a hasamban, hanem D. Néhány napig furcsa volt, aztán valahogy észrevétlenül megszoktuk, és már csak így emlegettük.

D. most már hetek, sőt, lassan hónapok óta viseli becses nevét. 🙂 Mondhatni, “rajta ragadt”, már annyira az övé, hogy nehéz lenne változtatni.

És hogy mennyire teljesültek az előzetesen fontosnak tartott szempontok? Hát, részben… 🙂 Egy viszonylag gyakori névről van szó, simán esélyes, hogy az osztályában lesz még ilyen nevű gyerek rajta kívül. De legalább könnyen megjegyezhető, illik a vezetéknévhez, dallamos, jól lehet becézni. Abszolút megállja a helyét gyerekként, és kellően komoly egy felnőttnek is. Viszont a jelentéséről fogalmam sincs. 😀 Sajnos azt nem tudtuk teljesíteni, hogy senkit ne hívjanak így az ismerősi körből, ez eleinte engem zavart egy kicsit, de viszonylag hamar túlléptem rajta. Összességében egy nagyon vagány kis névről van szó, ami egyszerre játékos, cuki, elegáns és komoly. Tökéletes!

Bár továbbra is ellene vagyok a két keresztnévnek (szerintem több vele  bonyodalom, mint az előny, nekem is egy van, és teljesen jó így), néhány hete felvetettem, hogy második névnek kapja meg D. az apja keresztnevét – egy különlegesen dallamos, szinte kizárólag lágy hangzókat tartalmazó, szép, hosszú név születne így. M. rögtön kapott az alkalmon, hogy oké, kapjon még egy keresztnevet, de nem az övét, hanem ezt, meg ezt meg azt. Persze, ebbe már nem mentem bele. 🙂 Úgyhogy jelenlegi állás szerint egy keresztneve lesz kicsi D-nek, bár a következő hónapokban még történhet változás… (Olyat is hallottam már, hogy valaki a szülőszobán találta ki / változtatta meg a gyerek nevét. :))

Szóval, kicsi D., örülünk, hogy érkezel hozzánk!