A negyedik hónap – hurrá, könnyebb minden!

A 12. heti ultrahang után végre fellégeztem. Minden a legnagyobb rendben, kezdődhet a felhőtlen babavárás! Boldogan és türelmesen ültem végig a sorokat a kötelező vizsgálatokra, de közben még mindig nagyon furcsa volt belegondolni, hogy egy baba van a hasamban. Érezni nem éreztem semmit, és a hasam sem nőtt még egy centit sem…

De lassan-lassan azért tudatosult a helyzet, miközben a védőnővel egyeztettem időpontot, beutalók és leletek egész sorát próbáltam egy mappába zsúfolni, fontos dátumokat igyekeztem fejben tartani, kismamaprospektusokkal és -hirdetésekkel találkoztam úton-útfélen, babás csoportokba jelentkeztem a Facebookon, a “terhes” hívógombot nyomtam meg a vérvételes sorszámkiadó automatánál, és olyan kifejezésekkel ismerkedtem, mint a kombinált teszt, csed, 9-es táppénz kód, tarkóredő és RH-összeférhetetlenség.

Íme, egy lista, hogy milyen kiemelkedő emlékeket őrzök a negyedik hónapról:

1. Róka koma eloldalog

A második-harmadik hónapban nem gondoltam volna, hogy ezt is megérem, hiszen a hányinger a mindennapjaim részévé vált. A 12-13. héten viszont napról napra csökkent az émelygés hossza és intenzitása, egy hét alatt szinte a nullára esett. Ennek nagyon örültem, végre nemcsak a kanapén fetrengésről szóltak a délutánjaim és estéim, újra lehetett programot csinálni, kimozdulni!

2. Hajnali kelések, kiadós reggelik

Bár már jobban ment az alvás, valahogy kevesebb lett az alvásigényem, és sokszor ébredtem nagyon korán. Mivel a reggeli éhség és étvágy is visszatért, óriási reggeliket rendeztem hajnalonta rántottával, szendviccsel, salátával, gyümölcsökkel, teával és tejeskávéval. 🙂 Szuper kezdés a dolgos hétköznapokon és a nyugis hétvégéken egyaránt!

3. Mégsem maradok vega?

A húsmentes második-harmadik hónap után már vártam, mikor jön el a pillanat, hogy újra kívánni fogom a húst. Nem érkezett elemi erővel a vágy. 😀 Viszont azért már bele-belecsipegettem a húsos ételekbe: először a darált húsos kaják, pl. a milánói makaróni és a fasírt csúszott le, de többször egymás után nem kívántam ezeket sem. És a hal, a csirke még hetekkel később sem kívánkozik vissza a tányéromba. Olyan kimért viszonyba kerültünk, a húsok és én. Vajon meddig?

4. Mozgásra fel!

A mozgást a 12. héttől ajánlják a kismamáknak kicsit nagyobb intenzitással. Mivel én nem sportoltam előtte sem komolyabban, nyilván nem a harmadik hónap végefelé kívántam kondibérletet váltani. 🙂 De határozottan éreztem, hogy végre több az energiám, jól esnek a nagy séták, a mozgás, és utánanéztem a közeli kismamatorna lehetőségeknek is. De erről majd egy következő posztban. 🙂 

Összességében, és így az 5. hónap közepéről visszatekintve: egyelőre a 12-17. hét közötti időszakot nevezném a tökéletes várandósidőszaknak. 🙂 A hasam még nem nőtt, ergo nem akadályozott semmiben. Az első trimeszter ijesztő és idegesítő tünetei nagyrészt elmúltak, a fáradtság megszűnt, gyakorlatilag pont ugyanúgy éltem a mindennapokat, mint a terhesség előtt. Bizony, néha meg is feledkeztem a növekedő babáról… De persze csak rövid időre, utána annál jobb volt újra és újra rájönni, hogy bizony már nem vagyok egyedül. 🙂