A legtöbb kismama azonnal, lélekszakadva rohanna az orvoshoz, amint a halvány második csík megjelenik a legelső teszten. Én azonban igyekeztem higgadt maradni: az orvosom korábban azt mondta, a 6-8. héten bőven ráérünk menni majd, ennél korábban még nem nagyon látni semmit az ultrahangon.
Amikor kiderül a terhesség, általában már 4-5 hetes az embrió. Nálunk – a hivatalos számítási rendszer alapján – pont betöltötte a 4. hetet, én pedig időpontot kértem az első vizsgálatra. Sajnos a 6-7. hétre már nem volt, ezért várnom kellett a nyolcadikig…
De legalább a 8. héten azzal a reménnyel ültünk a váróban, hogy ha minden rendben, már nem csak a petezsákot fogja látni az orvos, hanem sokkal többet, és már hallani fogjuk a szívhangot is. És így is történt! Persze, nagyon izgultunk… Amint felültem a székbe, és a monitoron megjelent a kép, a doki pár másodperc után egy szuszra mondta:
“Gratulálok! Jó helyen van, egyedül van, és van szívhang.”
Ennyi! A kétcsíkos teszt után ez a három rövid, tényszerű megállapítás volt az első bizonyosság a kisbabánk létezésére. 🙂 Után részletesen el is magyarázta, hogy a lehető legjobb helyen kezdett el fejlődni az embrió, nincs szó ikerterhességről (nem is számítottunk rá), és a szép, szabályos szívhangot meg is hallgathattuk. Óriási élmény!
Képet is kaptunk. Íme, a pici pacánk 8 hetesen:
A doki a vizsgálat után elég tárgyilagos volt. Ő nem szokta elindítani a terhesgondozást a 12. hét előtt, mert, mint mondta, “sok mindent látott már.” Azt tanácsolta, bőven ráérünk papírokat intézni, védőnőt és háziorvost látogatni a 12-13. héten. Kiemelte, hogy a terhesség nem betegség, de azért vigyázzak magamra, és szedjem szorgalmasan a folsavat. És persze vár 4 hét múlva.
Nagy volt a boldogság! Persze, csak óvatosan, hiszen még bármi történhet. Teendő nem volt, “csak” várni. De ez volt a legnehezebb. A terhességi tünetek továbbra is jelen voltak, legalább ebből tudtam, hogy még ott van, és valószínűleg minden rendben. 🙂 De voltak olyan órák, sőt, napszakok is, amikor valahogy meg is feledkeztem a terhességről (bocs, kisbaba!). Mikor épp semmi tünetem nem volt, nem voltam rosszul, fáradtság sem kínzott, és éppen elmerültem valami tevékenységben… Aztán nagyon érdekes érzés volt, mikor pár óra múlva újra bekúszott a gondolataimba: de hiszen én babát várok! 🙂
A közeli családtagok a 8. héten már tudták, hogy baba érkezik, a 8-11. hét között a közelebbi barátoknak is elmondtuk. Nagyon bíztunk benne, hogy nem lesz semmi baj, és jó volt elújságolni a nagy hírt.
Hát, így vártuk a mindent eldöntő, 12. heti ultrahangot. Szeptember 6-án el is érkezett!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: