Mikor korábban mesélték, el sem tudtam képzelni, milyen lesz majd az émelygés, hányinger a terhesség első hónapjaiban. Aztán ezt is megtapasztaltam.
Az egyik legnagyobb félelmem az volt, hogy a munkahelyen vagy a reggeli utazás során kap el az erős rosszullét. Szerencsére ilyen nem történt, viszont az egész érzékelésem gyökeresen megváltozott: a szagok és ízek felerősödtek. A korábbi kedvenc aromák, illatok hirtelen bántóak lettek, amit nagyon furcsának találtam. Főleg, hogy a családban többen mondták, nekik ugyan semmi bajuk nem volt a terhesség elején, ugyanúgy mindent ettek és ittak, mint előtte. Hát, én nem úsztam meg a változásokat…
Volt időm magamat figyelgetni, kísérletezgetni. És sok érdekes megállapításra jutottam a második és harmadik hónapban. Íme:
1. Lehet élni kávé nélkül
A vérnyomásom mindig alacsony volt, többször előfordult, hogy az orvos első próbálkozásra nem is tudta bemérni. 🙂 Éppen ezért már egyetemistaként lelkes kávéfogyasztóvá váltam. Az utóbbi években napi 2-3 körül próbáltam maximalizálni az adagokat: egyet reggel, egyet ebéd után, egyet pedig 3 körül ittam meg, így egész jól telt a nap. Na, a terhesség nekem is elhozta a kávéundort. Mivel a kávézás kis rituálénk volt a kolléganőmmel, eleinte próbáltam csalni: kitöltöttem, aztán kicsit ittam belőle. Aztán már csak kitöltöttem. Végül elárultam a titkot, mert kezdett feltűnő lenni a láthatatlan kávéfogyasztásom. 🙂 Érdekes, hogy valahogy kávé nélkül is képes voltam végigcsinálni a napokat, valószínűleg kicsit emelkedhetett a vérnyomásom a baba miatt, vagy fogalmam sincs, de nem ájultam el egyszer sem. Oké, a fáradtság délután és este rendszeresen jelentkezett, de meglepően jól viseltem a kávéhiányt. Egészen a 14-15. hétig maradt ez a rendszer, azóta visszatértem a napi 2 lightos tejeskávéhoz. Azért hiányzott… 🙂
2. Lehet élni reggeli nélkül
Kiskorom óta arra szoktattak, hogy a reggeli fontos, reggelizni kell. Régi szokásom tehát, hogy nem sokkal ébredés után már jöhet a reggeli, sőt, gyakran farkaséhesen ébredek. Na, a terhesség kb. a 8. héttől ezt is felülírta. Mert bár nem volt hányingerem reggel, a szokásos szendvics/pirítós nem csúszott le. Nem kívántam, nem voltam éhes. Azt viszont nem bírtam, hogy ebédig ne egyek semmit, mert akkor attól lettem rosszul. Egy ideig kísérletezgettem, és végül a következő megoldás jött be: ébredés után megittam egy nagy bögre gyümölcsteát, majd a munkahelyre beérve következett egy kis sós péksütemény vagy banán, akár több részletben. Ha ebéd előtt már nagyon nem bírtam, még egy kis müzliszelet is lecsúszott.
3. Lehet élni húsleves nélkül
Na most, nekem a legkedvencebb kedvenc ételem világéletemben a húsleves volt. Nálunk nem telhetett el vasárnapi ebéd vagy családi ünnep a hagyományos húsleves nélkül. Bármikor étterembe mentem, az első fogás csak ez lehetett. Ha anyukám vagy a mamák megkérdezték, mit főzzenek a hétvégén, már előre tudták a választ. Ehhez képest kb. a terhesség 7. hetében annyira megkívántam a húslevest, hogy főztem magamnak egy kisebb adagot. Kár volt. Mire készen lett, nagyon elment tőle a kedvem. Betettem a hűtőbe, de másnap sem kívántam, sőt, rosszul lettem, ahányszor csak rágondoltam. A húsleves vándorolt a fagyasztóba. Azóta sem vettem elő, de szerintem nem is fogom… A legnagyobb talány, hogy hogyan tudtam ennyire megutálni a kedvenc ételemet. Olvastam, hogy előfordul ilyen, na de velem?!… Aztán elfogadtam, hogy ez van. Három hónapig nem is bírtam lenyelni a húslevest. A 18. héten ettem először, és jól is esett, de azért nem enném minden nap. Kíváncsi vagyok, hogyan alakul majd ez a jövőben…
4. Lehet élni hús nélkül!
A húsleves, mint kiderült, csak a kezdet volt. Legnagyobb döbbenetemre elkezdtem nem kívánni a húsokat. Először a halat nem bírtam megenni, majd a darált húsos ételeket, marhát, sertést. A legtovább a csirke “tartott ki”, bár szaftos változatok helyett egyre inkább szárazon, grillezve vagy sütve csúszott le. Kb. a 9. héttől viszont már egyáltalán nem. Rosszul voltam, ha a húsra gondoltam, húst láttam, vagy megéreztem az illatát.
Húsmentes vacsi: grillsajt, grillezett cukkini, fűszeres krumpli, zöldségek. Nyami
Szépen vega lettem. Ezen sokat mókáztunk, mert M. nem eszik húst kiskora óta, ami sok érdekes helyzetet és ételt szül a konyhában, hát most én is próbáltam hús nélkül, mégis változatosan és egészségesen megoldani a napokat. Anyósom sokat segített. 🙂 Mindig érdeklődött, most éppen mit kívánok, és ha épp volt ötletem, azt megfőzte. De a húst messziről kerültem. Nagyon érdekes élmény volt. A 14-15. héttől kezdtem újra húsos kajákat enni. A darált húshoz jött meg a kedvem először: a töltött paprika, fasírt jól esett ekkor már. Óvatosan a sertés és a marha több formában is visszalopózott az étrendembe, ugyanakkor – nagy megdöbbenésemre – a csirke nem. Pedig a terhesség előtt a csirke volt a kedvenc húsom. Hát, ez van…
5. Lehet élni a “tiltott ételek” nélkül
Amint pozitív lett a teszt, rögtön rákerestem, mitől kellene tartózkodnom, mert gondot okozhatnak terhesség alatt. A nyers húst, nyers tojást magamtól is tudtam, így ezeket nyár óta teljesen kizártam. (Viszlát, tatár beefsteak és házi tartármártás, tiramisu…) Kerültem a májat, a mézet és mindent, ami szénsavas. Bár azóta több helyről is hallottam, hogy igazából ezek csak ijesztgetések, én inkább lemondtam ezekről az ételekről, mint hogy bármi gond legyen. Eszem még elég tiramisut a hátralévő életemben… 🙂
6. Lehet élni fűszerek nélkül
Mivel az erős ízeket nem nagyon tudtam elviselni hetekig, a natúr ízvilág felé fordultam. Minimális só, bors bőven elég volt. Azóta sem viszem túlzásba a fűszerezést, bár eléggé helyrebillentem ilyen szempontból a 12. hét után, már nem zavarnak a kicsit erősebb fűszerek.
7. Túl lehet élni egysíkú táplálkozással
Hogy ezek után mégis mit ettem a második-harmadik hónapban? Kicsit leszűkült a lista. 🙂 Ami bármikor jöhetett, az a sajt, a sajtos szendvics és a pirítós. Sós és sajtos, burgonyás péksütemények. A gyümölcs és zöldség szerencsére minden mennyiségben, utóbbi köretekként is, és meg is volt az ebéd. 🙂 Gyümölcsök közül a banán és az alma volt a joker, ezek bármikor, bármilyen étkezés helyett és után, hányinger esetén is jól csúsztak, és csökkentették a rosszulléteket. Jó barátságba kerültünk. 🙂 A tejtermékek iránti szeretetem nem csökkent: tej, túró, kefir vagy joghurt minden nap terítéken volt. Szerettem még a húsmentes leveseket is. És időszakosan voltak kedvencek. Volt kb. 2 hét, amikor megállás nélkül karalábét ettem volna karfiollal, hát készült karalábéleves, karalábéfőzelék, sajttal összesütött, párolt karfiol. 🙂 Úgy voltam vele, legalább nem fogyok 1-2 kilónál többet, és a gyerek is biztosan tudja, mi kell neki… Ezért nem aggódtam. (Persze, vitaminokkal próbáltam pótolni mindent, de ez majd egy másik poszt témája lesz.)
+1 Nasi nélkül egy lépést se
Hamar megtanultam, hogy a táskámnak feneketlen nasitárolónak kell lennie. Ha hirtelen rosszul lettem, mert lezuhant a vércukorszintem, vagy rám jött a hányinger, életmentő volt egy müzliszelet, alma, egy csomag ropi vagy egy kétdecis gyümölcslé. Volt egy-két hét, amikor tudatosan vásároltam és pakoltam a táskámba reggelente a túlélőcsomagot. Ez némi plusz terhet jelentett, de milyen jól jött!
Ahogy sok helyen olvasni is, a 12. héten szinte varázsütésre abbamaradtak a rosszullétek, utána már csak néhány perces “utórezgések” formájában mutatkoztak, a 15. héttől pedig teljesen elmúlt az émelygés minden formája. Hála Istennek. Azért nagyon kimerítő volt, a harmadik hónap vége felé már nyűgös voltam, untam, belefáradtam ebbe az evés-mizériába és folyamatos hányingerbe. Jó volt újra visszakapni az érzékelésemet, az ízeket, illatokat. De persze bármikor újracsinálnám a kis babóért a nehezét. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: