Még néhány nap, és belépek a hetedik hónapba – bizony, én sem gondoltam, hogy ilyen gyorsan elrepül az idő. Januártól már itthon leszek, nem dolgozom. Szerencsére. Nem mintha nem szeretném a munkámat, mert kifejezetten érdekes, változatos, testhez álló, szóval abszolút meg vagyok vele elégedve. Viszont az utóbbi egy-másfél hónapban, be kell vallanom, már fárasztó volt bejárni. Ráadásul a november-december nálunk csúcsszezon, ilyenkor a legnagyobb a pörgés, legtöbb a feladat, bizony előfordult túlóra. A terhességi tünetek, éjszakai ébrenlétek mellett egyre nehezebb volt reggel felkelni, 100%-osan koncentrálni a projektekre, észben tartani minden apró tennivalót. A kimerültségtől sajnos le is betegedtem, vagyis végére értem az energiaforrásaimnak, nem fogom bánni a pihenést januártól.
Persze nem úgy kell elképzelni, hogy majd reggeltől estig fekszem az ágyban, szerintem ettől márciusra be is fordulnék teljesen. Inkább annak örülök, hogy nem kell majd reggel 6-kor kelni, és lehetőségem lesz délután is lepihenni, ami ma már sokszor hiányzik. Napközben pedig úgyis jönni-menni, intézkedni fogok, már amennyire a januári-februári mínuszok engedik majd.
Sok-sok tervem van, mert az elmúlt dolgos hónapok alatt szinte semmilyen szinten nem tudtunk még felkészülni a baba fogadására. Mindig csak rohantunk, munka után vizsgálatok, hétvégén az egyéb tennivalók, nem maradt idő és energia az elmélyülésre vagy a babadolgok beszerzésére. Na, majd januártól! Íme, a lista, milyen tennivalókat tervezek márciusig, mielőtt a fiunk megszületik.
1. A babámra koncentrálni
Sajnos eddig nem tudtam annyi figyelmet fordítani a babámra, mint szerettem volna. Rendszeresen lelkiismeret-furdalásom van a munkahelyen, amikor élénken rugdal, bökdös, forgolódik, én pedig éppen egy megbeszélésen ülök, vagy benne vagyok egy feladatban, és egyszerűen nem tudok a kis focistára figyelni. Megsimogatom a hasam, kb. ennyit tudok tenni, majd visszamerülök az aktuális feladatomba. Hétvégén bezzeg milyen jó, mikor szépen lefekszem, és akár beszélek is hozzá, elképzelem, épp merre kúszott el a hasamban, mit érezhet, mit gondolhat. Ez a megnyugvás, lassítás, ráhangolódás nagyon hiányzik a mindennapokból. Remélem, januártól erre is bőven lesz módom.
2. Beszerezni a babadolgokat
Szégyellnivaló vagy sem, mi bizony eddig, vagyis a 7. hónapig semmit nem vásároltunk. Két dolgot kivéve (amikre facebookos anyukacsoportokban csaptam le, használtan): egy tündéri bölcsőt és egy masszív 3 az 1-ben babakocsit. Szerencsére ruhákat, légzésfigyelőt, takarókat, játékokat, kiskádat és még egy csomó dolgot kapni fogunk, ami szuper, és hatalmas segítség. De még így is van mit beszerezni. Egy csomó kellékről azt sem tudom, micsoda (pl. kocsikabát), és hogy működik (pl. sterilizáló), szóval egy kicsit olyan, mintha megtanulnék egy új szakmát. 🙂 Feltett szándékom, hogy alaposan utánajárjak a dolgoknak, és ne annyiból álljon a bevásárlás, hogy a listával a kezemben besétálok az első bababoltba, és bepakolok a kosaramba. Szeretnék nézelődni, összehasonlítgatni, utánaolvasni a termékeknek, esetleg használt, de jó állapotú dolgokat olcsóbban beszerezni – ez egyfajta kihívás, játék is nekem. Már várom!
3. Babaszobát kialakítani
Nálunk a kicsinyke dolgozószobából túrja ki kedves férjemet az érkező D. Itt bizony komplett kipakolás, festés, függönycsere, bútorcsere történik M. reményei szerint februárban januárban, amire még szintén nem kezdtünk el felkészülni, talán majd a két ünnep között. Reméljük, D. nem gondolja úgy, hogy hamarabb szeretne jönni, szuper lenne, ha egy gyönyörűen berendezett szoba várná, mire hazajön.
4. Beiratkozni a helyi könyvtárba
Régi álmom, hogy meglátogassam a helyi kicsi könyvtárat. Egyetemista koromban imádtam könyvtárba járni, nem kötelességnek éltem meg, hanem kalandnak, felfedezőtúrának, pihenésnek. Kíváncsi vagyok, itt, a kerületünkben milyen kincsek bujkálnak. És persze nem titkolt célom, hogy feltérképezzem a lehetőségeket: ha van gyerekrészleg, D.-vel is egészen kiskorától szeretnék majd könyvtárba járni.
5. Főzőcskézni
Jó lenne egy kis gyakorlatot szerezni a mindennapi főzésben. Nem vagyok egy gyakorlott háziasszony, de mostanában egyre inkább kezdenek érdekelni az alapanyagok, a receptek, az ízek, és előre örülök, hogy végre lesz időm a konyhában kreatívkodni. Illetve előre megfőzni egy csomó kaját, és akár félkész állapotban lefagyasztgatni, kis adagokban – nagy segítség lesz a baba mellett, ha csak kikapom őket a fagyasztóból, és 15 perc alatt kész az ebéd.
6. Jógázni
Bár itt a fővárosban szerencsére számtalan lehetőség van a kismamáknak jógázni és tornázni, nagyon nehéz olyan órát találni, amit nem munkaidőben, hanem este tartanak. Találtam a közelünkben egy stúdiót, ahol hétfőn fél 6-kor kezdődik a kismamajóga, és háromszor voltam is, de egyszerűen nem ment többször, nem tudtam hétfőnként eljönni úgy a munkahelyemről, hogy odaérjek az órára. Pedig nagyon élveztem, rengeteg nyújtás, hasznos gyakorlat, relaxációs technika szerepelt a repertoáron, biztos, hogy januártól rendszeresen eljárok jógázni.
7. Sétálni
A jóga mellett fontos lenne a napi mozgás is. Most megint a munkával fogok mentegetőzni, de amíg reggel fél 8-kor indulok dolgozni, és este fél 7 körül érek haza, nem sok kedvem van már a mínuszokban, sötétben a környékben baktatni. Örülök, ha vehetek egy forró zuhanyt, és sikerül végigcsinálnom az esti rutint. Januártól ez másképp lesz: napi minimum egy órát szeretnék sétálni, akár valami ügyintézéssel egybekötve, akár céltalanul bóklászva. Érzem, hogy hiányzik a mozgás, ha csak egyszerű sétáról van is szó.
8. Selejtezni, szekrényt rendezni
Számomra hihetetlen, hogy lehet annyi felesleges dolgot felhalmozni ilyen kevés négyzetméteren, mint ami itt megbújik a lakásunkban. Biztosan fogok kincseket találni, és végre lesz időm normálisan elrendezni az iratokat, könyveket, a számítógépen a fényképeket, rendbe rakni a gardróbot, átválogatni a ruhákat és régi ágyneműket. Nagyon kell a hely, hiszen kicsi D. növekedésével egyenes arányosságban ismét egyre több felesleges új cucc fog bekerülni a lakásunkba. 🙂
9. Nagytakarítani
A baba születése előtt szuper lenne megejteni egy óriási nagytakarítást – szekrénykipakolással, fiókürítéssel, polcrámolással, függönymosással, hiszen jó ideig nem nagyon lesz rá időm / lehetőségem. Anyukám nagyon aranyos, már be is jelentkezett februárra, hogy segít. 🙂 Ezen kívül néhány apróbb javítást is időszerű elvégezni a lakásban: kis glettelés, festékjavítás, szegélylécpótlás. Olyan dolgok, amiket hónapok óta tologatunk…
10. Regényeket/filmeket gyűjteni
Már van egy kezdetleges listám azokról a filmekről, amiket szeretnék megnézni, és azokról a könyvekről, amit szívesen elolvasnék. Feltöltöm majd olvasnivalóval a kissé elhanyagolt e-bookomat is, elképzelhető, hogy életmentő kikapcsolódást jelentenek majd ezek a kulturális élmények a baba mellett. Mindenesetre jó, ha kéznél van a lehetőség, ha nagyon becsavarodnék majd az etetés-peluscsere-altatás háromszögben.
11. Babaelsősegély-tanfolyamon részt venni
A múltkor szólt a védőnő, hogy lesz a kerületünkben ilyen tanfolyam, ráadásul fél napos program keretében. De mikor? Természetesen munkaidőben. Nem tudtam menni. És a következőt egy év múlva rendezik. 🙂 Szerencsére számtalan lehetőség van még a városban, megpróbálok majd olyat keresni, ami este vagy hétvégén van, hogy M. is el tudjon jönni. Ezt mindketten fontosnak tartjuk, nem értünk a babákhoz, és jó, ha felkészülünk a váratlan helyzetekre.
12. Szemészhez, fogorvoshoz menni
Tudom, hogy a terhesség első harmadában illendő felkeresni a fogorvost (bár nem kötelező). Én azért nem tettem eddig, mert a teherbe esésem előtt közvetlenül már jártam a fogorvosomnál, ez is része volt a várandósságra való felkészülésemnek. Szerencsére tavasz végén semmi probléma nem volt, ellátott jótanácsokkal, de mindenképp szeretném, ha szülés előtt még rám nézne, nincs-e valami tennivaló. Szemészhez pedig azért kell mennem, mert lézeres szemműtétem volt néhány éve, ugyanakkor figyelmeztettek rá, hogy ugyanúgy rövidlátónak számítok, ezért babaváráskor érdemes megnézni a szemem állapotára, szülhetek-e természetes úton. Nagyon-nagyon remélem, hogy igen, hiszen eddig minden jól halad: D. már a 22. hét körül befordult, nem lenne jó, ha a szemem miatt császárra lenne szükség. Meglátjuk.
+1 Kórházat látogatni
A nőgyógyászom a 30. hét körül ajánlja a szülésznő felkeresését. Ekkor lehet ugyanis látni, hogy a baba befordulva marad-e valószínűleg a szülésig, és kibújhat természetes úton, vagy faros, és császármetszésre készülünk. Ez utóbbi esetben nem nagyon van szükség fogadott szülésznőre (persze a döntés az enyém). Én mindenképpen szeretném, ha lenne ott ismerős, mikor szülni érkezem, így fel fogom keresni az ajánlott szülésznőt, és részletesen kikérdezem. A lehető legalaposabban szeretném megismerni a kórházat is, a szülőszobákat, a csecsemőosztályt, az alkalmazott rendszert, szokásokat, módszereket. Nekem biztonságot ad, ha tudom, mire számítsak.
—————
A lista természetesen nem teljes, de így sem rövid. Már nagyon várom, hogy belevágjak. Nagyon furcsa lesz kiszakadni a pörgős mindennapokból, és egészen más dolgokra koncentrálni, de remélem, élvezni fogom. Lesz tennivaló bőven!